Hiába raktunk sírodra virágot,
El temetünk ide egy egész világot.
,,A lány szerette, A fiú nem.
A lány felnézzet rá, A fiú nem.
A lány szerelmet valott, A fiú meg alázta.
A lány sírt végette, A fiú kinevette.
A fiú csak akkor jött rá mit tett,
Mikor a lány sírjára virágot tett.
,,Van aki könyen kapja meg azt, akit szeret,
Van aki sír és szenved.
Van aki könyen tud feledni,
Van aki meg hal, Mert igazán tud szeretni."
Nem az az igazi fájdalom, Amitől könnyes lesz a szem,Hanem amit magunkban hordozunk, titokban, csendesen..."
A magányosság idején látjuk,hogy nem vagyunk fontosak a nagy mozgalmas világ számára, és hogy az sem fontos a mi számunkra."
Azzal, hogy szeretünk valakit, kezébe adjuk a lehetőséget,hogy fájdalmat okozzon nekünk..."
"Csalódni kell hogy boldogok lehessünk,
Gyűlőlni tudni, hogy újból szeressünk.
Kell tudni zokogni meg sírni,
Valakit megunni aztán visszahívni.
Csalódni szárzszor,Csalódni ezerszer,
Hogy boldogok lehessünk eggyetlen egyszer!"